2012. szeptember 19., szerda

New Face Friday - Interjú Noel Fisherrel

Szakmai szempontból ez egy remek év számodra: a Szégyentelenek című sorozatban egy nagyszerű karaktert formálhatsz meg, majd ott van Ellison 'Cotton Top' Mounts, a Hatfields&McCoys-ból. Mi késztetett arra, hogy kipécéz magadnak ezt a 3000 éves zsémbes vámpírt? Miért akartad ezt a szerepet?
Noel Fisher: Igazából a Twilight-os szerepet még a Szégyentelenek és a Hatfields&McCoys kaptam meg, de nyilvánvalóan a Twilight franchise-nak megvan a maga világa. Nagyon különbözik attól, amivel valaha is dolgom akadt. De ez az, amit próbálok szem előtt is tartani a szerepeim kiválasztása során – az egymástól jócskán eltérőeket kiszúrni. Mindemellett hatalmas geek vagyok, imádom a vámpír, fantasy/sci-fi dolgokat és minden ilyesmit. Ez volt a másik szerencsés dolog. Sikerült megformálnom mintegy 3000 éves badass vámpírt. Fantasztikus!

A Hatfields&McCoys-t Romániában forgattad, a Breaking Dawn során pedig egy román vámpírt alakítasz. Kialakult benned valamiféle speciális kötődés ezen országhoz, amikor ott dolgoztál?
Noel Fisher: Nem is tudom, alapvetően csak azt gondoltam, hogy ez egy igazán vicces véletlen, hisz csupán pár hónnappal a Twilight befejezése után épp ebbe az országba kellett utaznom. Karóbahúzó Vlad vára közelében forgattunk, ami igazából már nem is egy vár, csak egy rakás törmelék. De néhány sofőr elmesélte nekünk, hogy tőlünk csak pár mérföldnyire volt Vlad régi lakhelye. Szóval szerintem ez tök klassz dolog volt.

Elmeséled a benyomásaidat nekünk arról a pillanatról, amikor először megláttad magad a vörös színű kontaktlencsékben és a kosztümödben?
Noel Fisher: Egy szóval: fantasztikus. Úgy gondolom, hogy minden művészeti cucc, beleértve a ruhákat, sminket, hajat, egyszerűen mindent, remek volt. Van valami nagyon különleges és transzformatív abba, amikor felöltöd a különleges ruhadarabokat és berakod a lencséket – ezek tényleg segítettek nekem abban, hogy azt a fajta fejedelmi attitűdöt felvegyem, amivel a múltjuk miatt a románok rendelkeznek.

A vancouveri forgatás alkalmával milyen volt az otthonodhoz ilyen közel dolgozni a Breaking Dawn-on?
Noel Fisher: Mióta Los Angeles-be költöztem valójában a Twilight volt az első munkám, ami miatt vissza kellett térnem Couve-ba. Nagyon klassz volt. A hotel ahol laktunk 3 saroknyira volt a nővérem lakásától. Szóval csodálatos volt egyszerűen csak hazamenni, látni a testvéremet és a családomat, valamint azon kis éttermekbe és kávézókba betérni, ahol valaha sokat lógtam. Nagyon jó volt.

Ha lehetne egy saját rajongói oldalad lehetne, miről szólna? Mi iránt viseltetsz nagy szenvedéllyel?
Noel Fisher: Ó ember, nagyon sok dolog iránt. De attól függne, hogy épp mi iránt rajongok – jelenleg nagyon odavagyok a Homeland című Showtime tévésorozatért, valamint a Trónok harcáért és a The Walking Dead-ért. Minden ami fantasy, az jöhet. A Breaking Bad-et is szeretem, bár az nem épp fantasy…

A forgatásról a vicceitekből, tréfáitokből vagy egyéb élményeidből meg tudnál velünk osztani bármit is?
Noel Fisher: Egy jelenetet csináltam, ahol – nos ez nem is igazából egy tréfa/vicc, mert nem szánt szándékkal történt meg - nos ahol egy pillanatra le kellett guggolnom, már épp a forgatási nap végén voltunk, a szó szoros értelemben az utolsó felvétel volt a napból, már a befejezésre készülődtünk… emlékszem ahogy elkiáltják magukat: „Csapó!” majd „Tessék, felvétel!” Mi pedig hozzáfogtunk a dolgunkhoz: leguggoltam és hallottam a szakadás hangját. Gyakorlatilag szétszakadt a hátsómon a nadrág, így mindenkinek szép rálátása nyílt az alsógatyámra. Szóval el kellett mennem az öltöztető hölgyhöz, aki megvarrta a szakadást, persze addig alsóban kellett várakoznom. Majd ahogy kész lett, visszaszaladtam egy újabb felvételre… ám ismét elszakadt. Ez egy emlékezetes pillanat volt!

Te és Guri megpróbáltátok együtt kidolgozni a román akcentusokat, illetve srácok miként dolgoztatok azon, hogy egy összetartó román klánt hozzatok létre?
Noel Fisher: Mindketten leültünk beszélgetni Bill Condonnal, aki folyamatosan lenyűgözött, mivel minden egyes új klánnal és vámpírral leült beszélgetni - arra volt kíváncsi mire gondoltunk? Mit gondolunk a karakterinkről? stb.
Ami pedig az akcentust illeti, ez olyasmi volt amit mindketten meg akartunk valósítani, mégpedig egy igazán érdekes és egyedi módon. Bill is támogatta ezt a dolgot, szóval volt egy dialektus tanárunk, akivel betanultuk ez a nem igazán modern román akcentust, hisz már oly rég óta élnek. A karaktermegalkotás során ez nagyon klassz dolog volt - olyan valami, ami sokat segített abban, hogy elmélyüljek a szerepben. Örülök, hogy sikerült ezt véghezvinnünk.

Mikor értesültél a beválogatásod híréről a közös munkát illetően, ki miatt voltál a legizgatottabb?
Noel Fisher: Nos, már jó ideje nagy rajongója vagyok Bill Condonnak. De ami igazán érdekes ezen filmekben az, hogy valahogy már ismersz mindenkit. Például ott van Peter Facinelli – a Showtime-on futó sorozata, a Jackie nővér nagyszerű. Akkor ott van Kristen, aki oly hosszú ideje csinál már filmeket – fantasztikus mindegyikben. Úgyhogy remek volt eme sokat tapasztalt emberekkel együtt dolgozni. Olyan volt, mint egy jó kis tanulási lehetőség.

Marlane [Barnes, az előzőleg közölt interjúban] elmesélte, hogy a flash mob során bemutatott tánctudásod lenyűgözte. Arról a napról Te is mondanál nekünk néhány szót?
Noel Fisher: Néhány új vámpírtag komponálta meg ezt a meglepetést, Toni Trucks összeterelt minket egy hátsó szobába, volt egy kis hifijük, lejátszották ezt a számot és betanították a lépéseket. Persze amíg rá nem éreztünk ügyetlenkedtünk egy sort, közben azért megpróbáltuk titokban is tartani az egészet.

Úgy hallottuk, jól mozogsz.
Noel Fisher: Örülök, ha valaki így gondolja!

A karakteredről beszélgettél Stephenie-val?
Noel Fisher: Valójában nem sokat. Volt egy rövid beszélgetésünk a történelmi/múltbéli dolgokról, de azt már a Twilight Kalauzban is leírta, amivel nem is olyan régen rukkolt elő. A csevelyünk nagy részét viszont a kedvenc írónkról folytattuk le – az egyiket például Orson Scott Card-ról. Úgy tudom, hogy az egyik regényéből, az Ender’s Game-ből (magyar címe: Végjáték) a Summit készítettet filmet. Egyike az all-time kedvenc könyveimnek, és Stephenie-nak is. A könyvajánlások sokat szerepeltek nálunk témaként, valójában [Stephenie] még mindig lóg nekem egy könyvlistával…

Próbáltál szerephez jutni az Ender’s Game-ben?
Noel Fisher: Nem - úgy gondolom, hogy túl öreg vagyok már bármelyik karakter megformáláshoz is. De szuper izgatott vagyok emiatt. Nagyon jó a története – alig várom, hogy láthassam a filmet.

Korábbi interjúk:

0 megjegyzés: